Minden a bizalomról szól.
Hogyan vegyem be a felírt gyógyszert, ha nem bízom meg az orvosban, aki felírta? Hogyan szálljak fel a repülőre, ha nem hiszem el, hogy a pilóta képes irányítani, és a szerelők mindent megfelelően kezeltek? Hogyan igyam meg a kávét, ha az jut eszembe, hogy esetleg megmérgezték?
Bizalom nélkül szétesik a világ. Hinnem kell, tudnom kell, hogy az emberek tisztességesen, megfelelő szakmai tudással végzik munkájukat, és nincs folyamatosan emiatt veszélyben az életem.
Gondolkodjon el egy kicsit kedves olvasó, milyen világ alakulna ki, ha mindenki átverné embertársait: a pék a kenyérbe, mondjuk, liszt helyett gipszet kevernének, ha az ivóvízbe szándékosan arzént vegyítenének? Ha besugároznák a zöldségeket, gyümölcsöket? Ha a buszsofőr nem tudna vezetni, a vonaton pedig áramütés érne? Cudar lenne az élet, az biztos.
Szerencsére, az emberek döntő többségének ilyesmi talán eszébe sem jut, és mivel közösen látjuk el feladatainkat így a folyamatos kontroll is biztosított. Hiszen olyan kényes, törékeny egyensúly van a mostani világunkban, hogy bármi kizökkentheti belőle: hurrikán és erdőtűz, gazdasági válság és járványok. Miért is kellene tetézni emberi gonoszsággal?
Nos, gondolkodjunk tovább, kiben bízunk meg teljes mértékben, és kik azok, akiknek aligha hisszük el kijelentéseiket? Nem fogom erre megadni saját válaszomat, önökre bízom, ahogy a miérteket is.
A skandinávok minden felmérés szerint a legboldogabbak és ebben az egyik elsődleges szempont, hogy megbíznak egymásban. Megbíznak a politikusokban, vezetőkben, társaikban. Ezt már nagyon korán kezdik az új generációknak tanítani, így a gyermekek között nincs versengés, sokkal inkább látható az együttműködés; számíthatnak a társuk segítségére, megértésére. Igen, ez a boldogság alapja, az együttműködés, amely a bizalomra épül: tisztesség, őszinteség, elfogadás, összetartozás. Így szebbek, élhetőbbek a mindennapok.
Mit tehetünk mi, távol Skandináviától? Építsük közösen a bizalmat, nap mint nap. Kezdjük azzal, hogy őszinték vagyunk magunkkal és másokkal, hogy igyekszünk jól szolgálni magunkat (testünket, lelkünket), és ugyanezt tesszük embertársainkkal: figyelünk, megértünk, segítünk. Hagyjuk ki a versenyt az életből, hiszen a pillanatnyi győzelem öröme hamar elillan. Törekedjünk arra, hogy a közösség érdeke váljon fontosabbá az egyéni érdeknél.
A világ most sem rossz, de ennél még sokkal jobb is lehetne, ha egymásban nem ellenfeleket látnánk, hanem megbízható társakat. Hiszen minden a bizalomról szól…