Van egy világegyetem. Milliárdnyi csillag, bolygó, hold. Fehér, növekvő és fekete, elnyelő. Anyag és energia, háborúban és harmóniában, összeolvadva, szétválva, állandó és változó. Mindig.
Van egy csillagút, mint kicsordult, mézízű tej, kutatott és kifürkészhetetlen, közeli ismerős és távoli ismeretlen, aprócska pontok az égen, óriási kolosszusok az űrben. Istenek és állatok nevén szólítható, névtelenül hallgató. Öröknek tűnő.
Van egy rendszer, ahol az isteni Héliosz világít és melegít, éget és pusztít. Életet ad és halált, megmutat és megvakít. Vannak pirosak és sárgák, kicsik és nagyok. Hidegek és megkövesedettek és forrongó lávafolyósak. Milliárd évekig.
És van Ő, az egyetlen nekünk. Színes, mégis olyan kék. Olykor fagyos és kifürkészhetetlen, máskor meleg és kitárulkozó. Puha és illatos, szilárd és fullasztó. Hullámokban ringatózó, sziklákban eget simogató. Erdő és sivatag, dombok és mezők. Fák és madarak, hangok és szellősimogatás. Dalok és álmok. Élet.
Beleborzongok újra és újra és újra. Milyen kiváltság, hogy Ember lehetek itt és most, ezen a Földön. Mekkora csoda, hogy látom a virágot, a hajnalt, a színeket. Hallom a madárdalt, az eső kopogását, a szél zúgását. Milyen nagyszerű érzés megsimogatni a harmatos füvet, a kérges diófát, a doromboló cicát. Beszippantani a reggeli friss levegőt és nyíló rózsabimbó illatát. Megízlelni a mosolygós cseresznyét, a friss forrásvizet.
Mit számítanak kicsinyes, jelentéktelen harcaink, kényszeres ragaszkodásaink, pillanatnyi érthetetlen vágyaink? Minden eltörpül, és jelentéktelenné válik, ahogy nézem a felkelő napot a reggeli kék-órában. Szememben összeolvad a sötétség és a fény, kontúrt kapnak a földi tárgyak és élőlények, elkezdődik az új nap játéka. Én, picinyke pont kíváncsi és érdeklődő, magamnak annyira fontos és lényegtelen a nagy mindenségben, megkaptam az észlelés ajándékát, így megérthetem és megköszönhetem, hogy apró láncszeme lehetek a megismételhetetlen univerzum mindennel összefüggő varázslatának.
Van az élet. Itt és most, a pillanat, amiért érdemes felébredni és mindent újrakezdeni. Amíg megadatik.
